Egy hónap.

Egy hónapot akarnak adni nekem arra, hogy megszervezzem az esküvőt.

Annyira bepánikoltam hogy egy pillanatig lélegzethez jutni is nehezemre esett, aztán rájuk ordítottam és bő fél órát vitatkoztunk, majd lehiggadtam, előkaptam egy jegyzetfüzetet és egy tollat, ezerrel lekörmölve minden ötletemet. Aztán leültünk Janeyvel és Thoral a kerek asztalhoz (bizony) és elkezdtük megvitatni a dolgokat: kiválasztottuk a témát ami egyfajta Téli-Csodaország lett (én és Jane mindig imádtuk az Alice Csodaországban-t) és leginkább lila, kék és ezüst színekben fog pompázni (elértem, hogy semmi se legyen arany a gyűrűkön kívül, haha), aztán pedig a meghívottak listáját beszéltük meg.

- Meghívod a Bosszúállókat? - vigyorogtam Thorra.

- Naná, ők a barátaim! - csapott vidáman az asztalra.

- Mindannyiukat? Steve Rogerset is?

Thor elnevette magát.

- Természetesen.

Ez az! Megköszönhetem neki, hogy megmentett és legalább összehaverkodhatunk és akkor Loki nem szólhat be többé.

Oh crap...

- Van egy hatalmas ötletem! - néztem rájuk vigyorogva, de már sejtettem, mi lesz róla a véleményük.

- Micsoda? - kérdezte Thor.

- Hívjuk meg Lokit is! - jelentettem ki, mire a várt reakciót kaptam: az arcokra fagyott mosolyt.

- Nem. - szögezte le Jane egyből, ám Thor hátra dőlt a székében.

- Hát...

- Thor, nem! - kiáltotta Jane. - Tönkre fog vágni mindent!

- De a testvérem.

- Adoptáltátok! - juttatta eszébe.

- Akkor is vele nőttem fel.

- Plussz... nagyon szomorú volt amikor mondtam neki hogy lesz esküvő és őt meg sem hívtátok...

- ... hogy mit csináltál? - szakított félbe Jane hitetlenkedve.

A számra tapasztottam a kezemet.

- Hupssz. - nyögtem ki.

- Lexie, ugye nem jártál megint nála? - kérdezte.

- Nem... vagyis... oké, ott jártam. Na és?

- Na és? Te minden áron a veszélyt keresed? Loki nem normális!

- Azért ez... nem teljesen igaz. - szólt bele Thor. - Ő csak más mint mi.

Jane felsóhajtott.

- Hihetetlen vagy, Lex. - jelentette ki.

- Most mi van?

- Mégis mit látsz benne? Amióta Asgardban vagyunk, egyfolytában nála lógsz! Miért?

Kettőt pislogtam.

- Mert... jófej?

- Jófej? Loki? - hitetlenkedett. - El vagy tévedve.

- Légyszives hanyagoljuk a témát, mert egyértelmű, hogy nem ugyanazon a véleményen vagyunk. Nem is ismered. Minek ítéled el?

- Mintha te jobban ismernéd! - fújtatott.

- Nálad már csak biztosan jobban.

- Rendben hölgyeim, elég legyen! - csitította le a kedélyeket Thor. - Már eldöntöttem, Jane és Lexienek van igaza. Bármit is tett Loki, ott kell lennie az esküvőn.

Vigyorra húztam a számat.

Győzelem! Imádom Thort!

- De...

- Nem lesz semmi gond, rendben? - puszilta meg Thor Jane homlokát. - Majd kerítek valakit, aki figyel rá. - Oké, Lexie. Más meghívottak?

- Darcy és Erik alap. Anyáék...

- Nem is ismerem a szüleiteket. - csodálkozott el Thor. - Vannak?

Olyan pókerarcot vágtunk Jane-el, hogy rendesen látszott hogy Thor megijedt.

- Ez nagyon nagyon gonosz volt. - jegyeztem meg. - Persze, hogy vannak.

- Ezer bocsánat, nem tudtam! Jane nem mesél a családjáról, csoda hogy téged említett.

- Kiderül hogy nem is Thor a gonosz. - néztem rá szúros szemekkel Janere.

- Tudod hogy nem beszélek a magánéletemről sokat. - jegyezte meg.

- De hisz a pasid... nem illene tudnia dolgokat rólad, ha már te is tudod hogy egy istenség aki egy kicseszett aranypalotában lakik?

- Lexienek igaza van, ez így lenne fair! - értett egyet vele Thor, majd lepacsiztunk.

- Úgy látom ma mindenben egyezik a véleményetek! - sóhajtott Jane, majd hátra dőlt a székében. - Oké, Thor. A szüleim kiköltöztek Nashville-be körülbelül öt éve, azóta ritkán találkozom velük. A nevük Amy és Tyler Foster. Anya régen színésznő volt, mára már csak jelmezeket tervez és készít, apa kellékes volt a színházban ahol anya dolgozott és ott szerettek egymásba, majd nemsokára áttért a tanításra és egyetemi professzorként folytatta a munkálatait. Házasságuk után két évre születtem én, rá egy évre Lexie. Egyébként New Yorkban nőttünk fel, Queensben. Másvalami? - kérdezte Jane.

- Induljunk Nashvillebe! - pattant fel Thor. - Egy hónap az esküvőig, a szüleidnek itt kell lennie.

- K... komolyan? - kérdezte Jane.

- Igen, most rögtön menjünk! - indult el.

- Hé, Thor! Várj egy picikét... - szaladtam utána.

- Mi az? - kérdezte.

- Loki. Nem lehetne, hogy... őt is kiengedjük az esküvő előtti egy hónapban? Tudod... hogy ne legyen olyan rossz neki.

- De hisz...

- Kérlek. Biztosan besegítene...

Thor felnevetett.

- Azt kétlem.

- Jó, ha nem is segít, akkor is ki kéne engednünk. Tiszteletből, hisz a testvéred. - próbáltam győzködni, hogy elengedje a kastély legizgalmasabb emberét.

- Hát te rendőrnőként elengedni egy bűnözőt nem szégyelled magad? - kérdezte nevetve.

- Csak egyszeri alkalom. - mosolyogtam. - És most nem a saját világomban vagyok, senkinek sem kell tudnia.

Thor gondolkodásba merült egy pár pillanatra.

- Rendben van. Legyen meg, amit szeretnél.

- Wooo, köszönöm! - ugrottam a nyakába. - Köszönöm, köszönöm, köszönöm! De... ne mondd el neki hogy így reagáltam. - kértem.

Nevetni kezdett.

- Lakat a számon. Na gyere, engedjük ki! - intett a fejével.

- Nem kell engedély Odintól? - kérdeztem.

- Loki az én foglyom. Ha el akarom engedni, el fogom.

Mosolyogva bólintottam, majd ugrándozva sétáltam utána.

Kiengedjük a fenevadat a ketrecből.