Loki szinte azonnal letett a hátáról.

Lefagyva álltunk mindannyian a folyósón. Én Lokit néztem, ő Odint, aki kettőnk között ingatta a tekintetét. Thor és Jane mindketten rám meredtek. Jane arca vöröslött a dühtől, Thorén viszont egy mosoly játszadozott.

- Én engedtem ki, apám. - szólt be a szőke, még mielőtt bármelyikünk válaszolhatott volna.

Odin megrökönyödve nézett a fiára.

- Eszednél vagy? Te magad zárattad be oda! Hisz tudod, miket művelt...

- Tudom apám. De mindenki érdemel egy második esélyt!

- Nem mindenki! - Odin ideges hangja szerintem az egész palotában visszhangzott. - Ő nem! - mutatott Lokira.

- De, apám...

- Miért kell ilyennek lennie? - szóltam én közben, mire rám nézett. - Igenis Lokinak is kijár az esély!

- Parancsolsz? - kérdezte Odin.

Kihúztam magamat.

- Loki is esélyt érdemel. - mondtam el ismét. - Az ég szerelmére, a fia!

- Nem a fiam. - nézett rá dühösen.

- De igen. Maga nevelte fel. Az ön fia. - feleltem.

Odin egyetlen szeme szikrát szórt.

- Na és ki vagy te, hogy azt hidd, beleszólásod van ebbe?

- Alexis Foster vagyok, Midgardról. - feleltem. - Lehet, hogy csak egy egyszerű halandó vagyok, a maga szemében pedig egy fikarcnyit sem érek, de egy dolgot biztosan tudok: több empátia szorult belém. Pedig én nem egy Isten vagyok!

- Lexie! - sikított fel ekkor Jane, de nem érdekelt.

A levegő csak úgy izzott, ameddig én és Odin farkas szemet néztünk. Tudtam, hogy ezzel túl messzire megyek, de nem érdekelt. Nem tudom mi ütött belém, de úgy éreztem: meg kell védenem Lokit. Még akkor is, ha én vagyok az egyetlen, aki a pártját fogja az egész ügyben.

- Azt ajánlom, ne üsd bele az orrodat ebbe. Semmit sem tudsz a családi életünkről és örülj, hogy egy ilyet, mint amilyen te vagy, egyáltalán beengedek a palotámba. Itt vagy a házamba és sértegetsz, közben pedig egy bűnözővel sétálsz nagy boldogan. Loki vissza megy a cellájába és nincs vita! - jelentette ki, majd sarkon fordult volna, de ismét megszólaltam.

Mintha a kisördög bújt volna belém, úgy lázadtam.

- Nem! - jelentettem ki.

Odin vissza fordult.

- Tessék?

- Azt mondtam: nem. Első sorban, Loki Thor foglya, tehát ha Thor azt szeretné, hogy vissza menjen, akkor vissza viszem. Másodszor meg: hiszek abban, hogy Loki nem olyan rossz, amilyennek látja. Csak nézzen rá más szemmel.

Odin méregetni kezdett.

- Csak nem te vigyázol rá? - kérdezte szórakozottan.

- Ha tudni szeretné, igen. - jelentettem ki.

Elnevette magát.

- Ostoba! Azt hiszed, majd hallgatni fog rád? Hát nagyon tévedsz.

- Apám, kérlek legyen elég. - jelentette ki ekkor Thor. - Lexienek igaza van: Loki az én foglyom, így az én felelősségem. Tudom, hogy nem helyénvalón cselekedett, de szeretném, ha ott lenne az esküvőmön. Vele nőttem fel és lehet, hogy ő utál... de nekem fontos. Egyébként úgy látom, nincs is meg rosszul Lexievel. - mosolygott rám, én pedig bólintottam.

Odin egy ideig hallgatott, látszólag fontolóra vette a dolgokat.

- Rendben van. - sóhajtott végül. - De egy dolgot szeretnék mondani: ha valami balul sül el, az nem a te felelősséged lesz, hanem az övé! - mutatott rám, majd végképp hátat fordított nekem és elviharzott.

Ekkor Jane somfordált mellém.

- ELMENT AZ ESZED? HOGY BESZÉLTÉL ODINNAL? - üvöltötte a képembe.

- Most mi bajod? - kérdeztem.

- Hogy mi bajom? - hülledezett. - Nem beszélhetsz így vele, Lex! Túl lőttél a célon.

- De hát nem tudtam elviselni, ahogy Lokiról beszélt. Olyan megvető volt.

- De igaza volt! Loki egy...

- Tudod mit Jane? - léptem hozzá közelebb. - Nem érdekel. Nem érdekel, mivel próbálsz meggyőzni, nem fog menni. Bebizonyítom mindannyiótoknak, hogy Lokinak igenis vannak érzései és nem egy szörnyeteg, ahogyan mind hiszitek. Ó és még valami: inkább ezerszer behódolnék Lokinak, mint Odinnak.

- Mi ütött beléd? - kérdezte Jane elképedve. - Csak emiatt a fickó miatt úgy megváltoztál, minta ezen múlna az életed. Miért?

Nem válaszoltam neki, helyette Thor felé fordultam.

- Köszönöm a kedvességedet. Nagyra értékelem. Örülök, hogy van még valaki rajtam kívül, aki reménykedik Loki jóságában.

Thor mosolyogva biccentett és ekkor csuklón ragadtam a feltűnően hallgatag Lokit, elvonszolva a helyszínről. Addig nem álltam le, ameddig egy hatalmas ablakhoz nem értünk, amit egy vörös függöny lepett el.

Ekkor Loki ragadott karon engem, berántva a függöny mögé.

- Eszméletlen voltál! - vigyorgott. - Ennyire fontos lettem neked?

- Ugyan. Bárkiért megtettem volna! - forgattam meg a szemeimet.

- De miattam tetted. És tudod, hogy én nem vagyok bárki.

Elnevettem magam.

- Komolyan gondoltad, hogy inkább nekem hódolnál be?

Bólintottam.

- De ne próbálj meg a hatalmad alá vonni, mert nem fog menni. - jelentettem ki.

Elmosolyodott.

- Érdekes midgardi vagy, Alexis Foster. Nem találkoztam még hozzád hasonlóval. Kiállsz mellettem, Odinnal szemben. Odinnal. Nem tudom, ki tette volna még ezt meg.

- Akkor keveset jársz Midgardon. Nálam sokkal érdekesebbek is vannak ott. - vontam vállat. - De egyik sem elég őrült ahhoz, hogy egy bűnöző mellett így kiálljon! - nyújtottam neki a nyelvemet.

- Ebben egyet kell értenem. - bólintott. - Nos, a szórakozásunknak lőttek. Mit csináljunk következőleg? Nekem - lépett közelebb hozzám - lenne pár ötletem. - vigyorgott, de én hátráltam egy lépést.

- Megmondtam. Semmivel se próbálkozz, amivel elcsábíts. Nem fog menni. - ráztam meg a fejemet.

Egy féloldalas mosoly játszadozott az ajkán.

- Ugyan. Mindketten tudjuk, hogy ebben a játékban én győzők majd, Lexie. És ha én győzők, annak nem biztos, hogy jó lesz a vége.

Elnevettem magam.

- És mi van akkor, ha én győzők? Mi van akkor, ha te szeretsz belém és nem fordítva?

Loki felnevetett.

- Akkor te győzől. De senkinek nem sikerült elnyernie eddig a szívemet! - tárta szét a karját. - És nem hiszem, hogy épp egy midgardi fogja.

Elvigyorodtam.

- Akkor játsszunk, Loki Laufeyson! - nyújtottam felé a jobbomat.

- Játsszunk, Alexis Foster! - fogott velem kezet.

Ott álltunk, szemtől szemben a másikkal, azon gondolkodva, hogy vajon melyikünk fogja feladni. Úgy éreztem, a győzelem az én markomban van. De bármi megtörténhet. Loki kiszámíthatatlan. És ami azt illeti: nem is ronda. Sőt, egészen jóképű.

- Most pedig menjünk. Rengeteg dolgunk van még! - intettem a fejemmel, elhessegetve ezeket a gondolatokat.

- Miféle dolog?

- Az esküvői tervek. Attól, hogy irtóra pipa vagyok most a nővéremre még szeretném, ha tökéletes esküvője lenne.Te fogsz benne segíteni nekem!

- Én? - bólintottam. - Miért?

- Mert figyelnem kell rád. Most pedig kuss és szedd a lábad! - utasítottam.

Loki csupán egy fintort vágott, de nem tiltakozott.